A jurta a
vándorló nomádok, így a honfoglalás előtti
magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagyállattartó közösségekhez köthető életforma
során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított,
sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy szétszerelve könnyen
tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott
sztyeppei életmód (téli–nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli
fontossággal bírt. A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a „kerege” – amely
állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül
tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú tündöklő (füstnyílás
keretet), amit építéskor az „istenfának” nevezett
villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította
hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze. A bejáratot egy
szőnyegajtó takarta, rendszerint nemezből készült. A vándorló nomádok hite
szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó szellem meg lett bojgatva és ekkor onnan "elment", így a jurta már nem volt védve a gonoszoktól. Ez a babona még napjainkban is fellelhető a magyar családok között.
A jurtában az ajtóval szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb
oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a
főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a
szabad tűzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfőzött ételek,
illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a
jurta tetején elhelyezett tündöklőn (füstnyíláson) keresztül távoztak a szabadba. A
füstnyílást a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták,
letakarhatták. Az épület hőtartó képességét a „kergére” felkötött nemezlapokkal
fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a
nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban
árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A
padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek
minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta.